Nyomtatás
vasárnap, 18 december 2011 22:26

Terepfutás technikák, lejtőfutás tanácsok 1. rész Kiemelt

Írta:
Trail running. downhill Trail running. downhill SALOMON

A gyors lejtőfutás különleges technikát igényel, amely nemcsak a versenyeredményt, hanem az ízületek és csontrendszer állapotát is hosszútávon befolyásolja.

A lejtőfutás nemcsak betonon igényel technikai képzést, hanem terepen is. Ez a képesség csak nagyon ritkán adottság, de gyakorlással megszerezhető, a futóteljesítmény rövid idő alatt növelhető.

A követező tanácsok elsősorban terepfutásra vonatkoznak, de csak betonon futóknak is hasznosak lehetnek. A tereptechnikát további cikkekben segítünk csiszolni.

 

Az egyszerű képlet a következő: a láb talajra érkezésekor felszabaduló energiát nem hagyjuk elveszni, hanem adjuk vissza a futásnak, a lendületünknek. Mi a titok? Az első, hogy ne féljünk a gravitációtól, a sebességtől, és az eséstől sem. A lendület, a sebesség a lejtőn nagyszerű társ, amellyel akár rá is pihenhetünk a következő emelkedőre!

Lejtőn ne fogjuk vissza magunkat, lazán engedjük, hogy a lábunk alánk kerüljön, testünk előredőljön. Ez igen szokatlan testhelyzet, de hamar meg lehet szokni. Ugyanakkor a lábizmoknak meg is kell tartani ezt a plusz lendületet, a nehéz terepviszonyok között pedig gyorsan reagálóknak és a szélsőséges viszonyokat jól tűrőknek is kell lenniük. Ehhez adunk néhány edzésötletet.

Nem szabad elfelejteni, hogy az alábbiak futókra vonatkoztatva az is jelentik, hogy a megerősített izmoknak kellően rugalmasnak és lazának is kell maradni, különben nem segítik, hanem hátráltatják a futást!

1. megfelelő futóstílus


A legfontosabb - itt is - a gördülékeny és sima lábmozgás. Egyszerűnek hangzik, de a legtöbb futónál stílusjavításra szorulnak az alapmozgások is: a térd a test előtt emelkedik, a láb a test alatt gördül hátra, a sarok a test mögött emelkedik fel, majd a mozgás kezdődik előröl.

Általában alacsony térdmozgás jellemző, ami a síkon még alacsonyabb sebességnél lehet elfogadható, de magasabb sebesség és / vagy terep esetén már nem. A magasabb térd eleinte instabilabb testhelyzetet jelent, de hamar megtanulja a test, hogy ez egy dinamikusabb és gyorsabb helyzet.

2. erős has és hátizmok


Nemcsak a vágtázóknak kellenek erős törzsizmok, hanem mindenkinek, azoknak meg főleg, akik terepre merészkednek. A törzsizmok adják a stabilitást, a sérülések elkerülésének nagy részét, az erőt és a csillapítást. A test így jobban kontroll alatt tartja a lábat és a talajjal való kapcsolatot.

Lejtőfutásnál ráadásul nagymértékben tehermentesíti a térdre és a combizmokra ható erőket.

3. teststabilitás

A test teljes kontrollja fontos a hatékony futáshoz. Sokan úgy vélik, hogy a futás a lábak állapotától függ, minden más alárendelt szerepben van, pedig a jó terepfutó egész testével dolgozik, nemcsak az egyensúly, hanem a lendület folyamatos fenntartása miatt is. Az erős izmok a karban, mellkasban közvetve hozzájárulnak az ízületek védelméhez.

Az erősítő gyakorlatok között mindenképpen figyelmet kell fordítani arra, hogy ne csak egy irányba terhelődjenek, erősödjenek az izmok, hiszen terepen váratlan irányokból érkezhet a terhelés, erre pedig fel lehet és fel is kell készíteni a testet.

4. rugalmasság


A tartalom további részének elérése csak regisztrált felhasználóknak!

A megfelelő gyakorlatokra a sorozat következő cikkében térünk rá.

{xtypo_feed}A cikk forrása: Futás Kerékpár Úszás - multisport edzői oldal {/xtypo_feed}


Megjelent: 36384 alkalommal Utoljára frissítve: kedd, 24 január 2012 23:21
Tóth Viktor

Legfrissebbek a szerzőtől: Tóth Viktor

Kapcsolódó elemek